Reprint kiadvány 1942-ből pdf formátumban, magyarázatokkal, kiemelésekkel ellátva. Alapmű. Korában világszabadalom volt.
Ára: 3500 Ft.
Megrendelhető: ferenczi.attila59@gmail.com
ELŐSZÓ
A magyarázó szöveg pirossal írva.
A labdarúgás a földkerekség legnépszerűbb játéka. A legnagyobb tömegeket mozgatja meg. A holland-indiai szigeteken éppen úgy rúgják a labdát, mint Kanadában, vagy — Dél-Afrikában. A brazíliai néger játékos ugyanolyan gonddal veszi föl bőrszeges cipőjét, mint a kínai labdarúgó.
A magyar szurkoló éppen olyan lelkesen biztatja csapatát, mint a norvég. A kisgyerekek a játszótereken éppen úgy örömüket találják ebben a nagyszerű sportban, mint az ünnepelt válogatott játékosok, akik lelkes tízezrek előtt játszanak.
Egy-egy nemzetközi mérkőzés milliókat hoz izgalomba, s a győzelem ma már nemzeti büszkeség, mert egy egész ország sportkultúrájának kifejezője. Sok országban a kupaküzdelmek győztesének maga az államfő nyújtja át a díjat.
A labdarúgás a játéksportok királya.
Ha pedig a játék mélyére nézünk, akkor elismeréssel kell megállapítanunk, hogy a labdarúgás nagyszerű jellemfejlesztő és alkalmas arra, hogy az ifjúság nevelőeszköze legyen. Megtanítja az ifjút arra, hogy egyéni képességeit a csapatért kell felhasználnia, — a köz érdekében. Szükség van egyéni tudására, de azért, hogy minél jobban beleilleszkedjék a közösségbe. A játék megtanítja a fiatal embert arra, hogy adott helyzetben terveket eszeljen ki és hajtson végre, megtanítja előrelátásra, körültekintésre, hirtelen elhatározó képességre, bajtársi szellemre, férfiasságra, küzdelemre, kitartásra, a kudarc elviselésére, — tehát mindarra, mire az életben is szüksége van,
A labdarúgás azonban nemcsak testet, lelket üdítő sport, hanem nagyszerű látványosság is, amely méltán vonzza a nézők nagy tömegeit. A néző szépséget, küzdelmet, izgalmat talál a mérkőzéseken, kedvenc csapatával együtt örül, vagy búslakodik.
Maga a játék állandóan fejlődik, változik. Szabályai sem örök dogmák, mindig csiszolják, változtatják, javítják. Egy-egy szabályváltozás után a játék szerkezetében is változás áll elő. A játékosok számát megállapító szabály például, vagy a lesszabály mind lényegesen átalakította a játékot.
A legutolsó nagy játékszerkezeti forradalom az 1925-ös új lesszabály következménye volt.
A játék szülőhazájában már néhány évvel az új lesszabály bevezetése után átalakult a játék, mihozzánk azonban csak a harmincas évek végén jutott el az új rendszer. A ma labdarúgását jelentő WM-rendszer ma már nálunk is gyökeret vert, az út azonban, amely hozzá vezetett, göröngyös és kanyargó volt. „Rendszervita” alakult ki, amely nem mindig maradt meg a tárgyi érvelés sportszerű területén. A vita mégis termékeny volt, mert a magyar labdarúgás korszerűsítését elősegítette.
megj: 1941-ben már szakmai vitakultúra alakult ki Magyarországon, ami ma nincsen. Ugyanakkor a szerző felhívja a figyelmet a nyilvánosság, a vita fontosságára, mert ez segítette elő a magyar futball fejlesztését.
A WM-rendszer ismertetése a Nemzeti Sportban jelent meg. Elsősorban felvilágosító célzattal készült, a labdarúgás nagy tábora számára.
megj: A Nemzeti Sportnak fontos volt a szurkolói tudásszint növelése. Ha úgy tetszik népművelő szerepet töltött be. Felismerte, hogy az élő labdarúgó kultúra része a képzett és hozzáértő szurkoló.
Az ismertetést bejelentő cikkünkben írtuk többek közt az alábbiakat:
„… reméljük, hogy azok a szurkolók, akik annyit hallottak, olvastak arról a „fránya rendszerről”, vitatkoztak és veszekedtek fölötte, elítélték, vagy elfogadták, értették, vagy nem értették, figyelték az áttérő csapatokat, figyelték az azonos rendszerben játszó csapatok találkozásait, figyelték a különböző rendszerűekét, olvasták az idegenkedő, a megtérő játékosok véleményét, egyszóval keresztülmentek mindazon, amelyet az új játékrendszer bevezetése okozott — reméljük tehát, hogy ezek a szurkolók valóban szeretnék is alaposan, rendszeresen összefoglalva megismerni ezt a kérdést, amely a múltban annyi izgalmat okozott.”
Erről van szó elsősorban.
Az ú. n. rendszervita alatt nagyon sokszor volt tapasztalható, hogy az ellenvélemény pusztán csak tudatlanságból fakadt. Igen gyakran előfordult, hogy valaki szidta az „angol rendszert”, anélkül, hogy tisztában lett volna azzal, hogy mi is az voltaképpen. Állapítsuk meg tárgyilagosan, hogy ugyanez az ellenkező irányban is előfordult: dicsérték a rendszert, holott nem is tudták, hogy mi az. Számtalanszor az is kiderült, hogy az alapfogalmakkal is baj volt. A rendszer fogalmát összetévesztették a stílussal, vagy a taktikával.
Ez előfordult nem is egy éljátékosunkkal is.
megj: az alapfogalmak téves értelmezése ma is gyakori. Egyszer és mindenkorra tisztázni kellene a labdarúgás alapfogalmait és az alapfogalmak definícióit, hiszen erre az elmúlt 110 évben nem került sor.
A WM-rendszerről sok cikket írtam 1938—39-es londoni tanulmányutam alkalmával, ezekben a londoni levelekben azonban csak időrendben volt megtalálható a rendszer nagy anyaga, ahogy magam is fokozatosan jutottam közelebb ehhez a kérdéshez, — sok más tapasztalattal együtt.
Senkitől sem kívánható, hogy ebből a cikkrengetegből válogassa ki a rendszerre vonatkozó anyagot. Szükség volt tehát egy összefoglaló leírásra, amely szilárd vázra épült logikai sorrendben megy végig a rendszer minden kérdésén.
Tisztázza az alapfogalmakat, sorra veszi mindazokat a követelményeket, amelyeket egy jó rendszerrel szemben támasztunk.
Az olvasó megtalálhatja a WM-rendszer alapjainak leírását, alakulását a védelem, majd a támadás különböző helyzeteiben, a leggyakrabban előforduló, vagyis alaphelyzetek megoldását, végül pedig az egyes posztok szerepét a rendszerben.
Röviden:
- mi az a WM-rendszer?
- hogyan működik?
- mi az egyes játékosok szerepe?
megj: egy adott rendszer tárgyalásánál az a feldolgozásmód, ahogy a szerző értelmezte és feldolgozta a WM rendszert, az a gondolkodásmód a mai napig megállja a helyét. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a védekezéssel, vagy a támadással kezdje –e az ember. Miután a WM rendszer kiinduló pontjában a védekezésre helyezi a hangsúlyt, a szerző – feltehetőleg – ezért kezdte innen a feldolgozást.
Mint már korábban írtam, a taktika = hadrend + hadi terv. Labdarúgásra lefordítva: taktika = játékrendszer + csapatjáték.
Vi. a csapatjáték tervezési kérdés.
Noha 1941-ben, amikor megjelent e könyv, teljesen normális dolog volt, hogy a csapatjátékot meg kell tervezni, azonban ez a magától értetődő dolog az edzőképzésben nem köszönt vissza. Mert se az 1961-től beinduló TF-s szakedző-képzés, se az 1997-ben beinduló UEFA edzőképzés órái között nincs ilyen tantárgy, hogy csapatjáték-tervezés.
Az a szurkoló, aki tisztába akar jönni a rendszer kérdésével, saját magának tesz ezzel szolgálatot. A saját nézői élvezetét fokozza, ha minél jobban igyekszik megismerni a labdarúgás szerkezeti kérdéseit, sokkal világosabb lesz előtte az, ami a pályán történik.
Minél jobban ért az illető a játékhoz, annál több rejtett szépség tárul fel előtte egy-egy mérkőzésen. Gondoljunk csak a vívásra. Aki nem ért hozzá, annak csak zavaros csapkodás, hadonászás lesz két kardvívó összecsapása. Aki ért hozzá, az értékelni tud minden mozdulatot és élvezetet talál benne.
Egy labdarúgócsapat összmunkája, az egész csapat helyezkedése, mozgása, a játék közben való átcsoportosulása legalább olyan élvezetes látvány, mint valamelyik játékos egyéni mutatványa, amely a nagy tömeghez szól.
Az a szurkoló, aki a filléreiből eltartja a labdarúgást, sokkal többet fog kapni a pénzéért, ha közelebb kerül a játék rejtelmeihez.
Új finomságok tárulnak eléje, megérti és követni tudja a játék új szellemét, amelyhez oly hosszú idő múlva értünk el. Jobban és igazságosabban tudja megítélni az egyes játékosok teljesítményét, tehát jó és használható tanácsokat tud bekiáltani kedvenc játékosainak a játék hevében. A tudatlanságból bekiáltott rossz tanács csak árt a csapatnak, pedig a szurkolónak nem ez célja, segíteni akar és nem ártani.
Még csak annyit, hogy e könyv teljes jövedelme az Edzői Testületének Tanulmányi Alapjáé.
megj: felhívnám az olvasó figyelmét, hogy az Edzői Testületnek hajdanában volt olyan alapja, ami az edzők tudással való ellátását volt hivatva szolgálni.
Sőt!
Jelen előszóból inkább az derül ki, hogy a könyv nem az edzőknek készült, hanem – döntően – a szurkolóknak. Már 1941-ben fontosnak tartották, hogy a labdarúgó iparág minden szereplője magasan képzett, a labdarúgás játékelméletében tájékozott legyen. Mert tudták, hogy az iparág erőssége a benne résztvevők szellemi potenciáljától függ.
Ennek érdekében a könyv előállítási számláját nem terheli más, mint a nyomás költségei. A szedés-anyagot és az ábrákat a Nemzeti Sport bocsátotta az Edzők Testületének rendelkezésére.
Ezek után – jó megértést kívánok. Budapest, 1941 május.
Feleki László
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó Bevezetés
- FEJEZET:
A WM – RENDSZER LÉNYEGE
A rendszer fejlődése
Követelmények a rendszerrel szemben
A WM – rendszer alapelgondolása
A rendszer „miért ?”-je
2.FEJEZET:
A VÉDELEM
A három előretolt csatár ellenszere
Több mint háromcsatáros támadások
A három hátvéd szerepe a támadásban
A védelem helyezkedése szabadrúgások, partdobások
stb. alkalmával
Kényszerű átcsoportosítások
Egy kis összefoglalás
3. FEJEZET:
A TÁMADÁS
Kik a támadók?
Általános tanácsok a támadóknak
Támadások a középen
Támadások a szélen
A hátrahúzott építő
Helycserés támadások
A keresztlabda
Lyukrajátszás
Szabadrúgások
Szögletrúgás
11-es, partdobás
Kullancs és középcsatár
4. FEJEZET:
AZ EGYÉNEK SZEREPE A RENDSZERBEN
A kapus
A kullancs-középfedezet
A hátvéd
A szélsőfedezet
Az összekötő
A szélsőcsatár
A középcsatár
Végszó