A WM rendszer

Reprint kiadvány 1942-ből pdf formátumban, magyarázatokkal, kiemelésekkel ellátva. Alapmű. Korában világszabadalom volt.

Ára: 3500 Ft.

Megrendelhető: ferenczi.attila59@gmail.com

ELŐSZÓ

A magyarázó szöveg pirossal írva.

A labdarúgás a földkerekség legnépszerűbb játéka. A legnagyobb tömegeket mozgatja meg. A holland-indiai szigeteken éppen úgy rúgják a labdát, mint Kanadában, vagy — Dél-Afrikában. A brazíliai néger játékos ugyan­olyan gonddal veszi föl bőrszeges cipőjét, mint a kínai labdarúgó.

A magyar szurkoló éppen olyan lelkesen biztatja csapatát, mint a norvég. A kisgyerekek a játszótereken éppen úgy örömüket találják ebben a nagyszerű sportban, mint az ünnepelt válogatott játé­kosok, akik lelkes tízezrek előtt játszanak.

Egy-egy nemzetközi mérkőzés milliókat hoz izgalomba, s a győzelem ma már nemzeti büszkeség, mert egy egész ország sportkultúrájának kifejezője. Sok országban a kupa­küzdelmek győztesének maga az államfő nyújtja át a díjat.

A labdarúgás a játéksportok királya.

Ha pedig a játék mélyére nézünk, akkor elismerés­sel kell megállapítanunk, hogy a labdarúgás nagyszerű jellemfejlesztő és alkalmas arra, hogy az ifjúság nevelő­eszköze legyen. Megtanítja az ifjút arra, hogy egyéni képességeit a csapatért kell felhasználnia, — a köz érdekében. Szükség van egyéni tudására, de azért, hogy minél jobban beleilleszkedjék a közösségbe. A já­ték megtanítja a fiatal embert arra, hogy adott helyzet­ben terveket eszeljen ki és hajtson végre, megtanítja előrelátásra, körültekintésre,   hirtelen elhatározó képes­ségre, bajtársi szellemre, férfiasságra, küzdelemre, ki­tartásra, a kudarc elviselésére, — tehát mindarra, mire az életben is szüksége van,

A labdarúgás azonban nemcsak testet, lelket üdítő sport, hanem nagyszerű látványosság is, amely méltán vonzza a nézők nagy tömegeit. A néző szépséget, küz­delmet, izgalmat talál a mérkőzéseken, kedvenc csapa­tával együtt örül, vagy búslakodik.

Maga a játék állandóan fejlődik, változik. Szabá­lyai sem örök dogmák, mindig csiszolják, változtatják, javítják. Egy-egy szabályváltozás után a játék szer­kezetében is változás áll elő. A játékosok számát meg­állapító szabály például, vagy a lesszabály mind lénye­gesen átalakította a játékot.

A legutolsó nagy játék­szerkezeti forradalom az 1925-ös új lesszabály következ­ménye volt.

A játék szülőhazájában már néhány évvel az új lesszabály bevezetése után átalakult a játék, mi­hozzánk azonban csak a harmincas évek végén jutott el az új rendszer. A ma labdarúgását jelentő WM-rendszer ma már nálunk is gyökeret vert, az út azonban, amely hozzá vezetett, göröngyös és kanyargó volt. „Rendszer­vita” alakult ki, amely nem mindig maradt meg a tárgyi érvelés sportszerű területén. A vita mégis termé­keny volt, mert a magyar labdarúgás korszerűsítését elősegítette.

megj: 1941-ben már szakmai vitakultúra alakult ki Magyarországon, ami ma nincsen. Ugyanakkor a szerző felhívja a figyelmet a nyilvánosság, a vita fontosságára, mert ez segítette elő a magyar futball fejlesztését.

A WM-rendszer ismertetése a Nemzeti Sportban jelent meg. Elsősorban felvilágosító célzattal készült, a labdarúgás nagy tábora számára.

megj: A Nemzeti Sportnak fontos volt a szurkolói tudásszint növelése. Ha úgy tetszik népművelő szerepet töltött be. Felismerte, hogy az élő labdarúgó kultúra része a képzett és hozzáértő szurkoló.

Az ismertetést be­jelentő cikkünkben írtuk többek közt az alábbiakat:

 „… reméljük, hogy azok a szurkolók, akik annyit hallot­tak, olvastak arról a „fránya rendszerről”, vitatkoztak és veszekedtek fölötte, elítélték, vagy elfogadták, értették, vagy nem értették, figyelték az áttérő csapatokat, figyel­ték az azonos rendszerben játszó csapatok találkozásait, figyelték a különböző rendszerűekét, olvasták az idegen­kedő, a megtérő játékosok véleményét, egyszóval keresz­tülmentek mindazon, amelyet az új játékrendszer bevezetése okozott — reméljük tehát, hogy ezek a szurkolók valóban szeretnék is alaposan, rendszeresen összefoglalva megismerni ezt a kérdést, amely a múlt­ban annyi izgalmat okozott.”

Erről van szó elsősorban.

Az ú. n. rendszervita alatt nagyon sokszor volt tapasztalható, hogy az ellenvélemény pusztán csak tudatlanságból fakadt. Igen gyakran előfordult, hogy valaki szidta az „angol rendszert”, anélkül, hogy tisztában lett volna azzal, hogy mi is az voltaképpen. Állapítsuk meg tárgyilagosan, hogy ugyanez az ellenkező irányban is előfordult: dicsérték a rendszert, holott nem is tud­ták, hogy mi az. Számtalanszor az is kiderült, hogy az alapfogalmakkal is baj volt. A rendszer fogalmát össze­tévesztették a stílussal, vagy a taktikával.

Ez előfordult nem is egy éljátékosunkkal is.

megj: az alapfogalmak téves értelmezése ma is gyakori. Egyszer és mindenkorra tisztázni kellene a labdarúgás alapfogalmait és az alapfogalmak definícióit, hiszen erre az elmúlt 110 évben nem került sor.

A WM-rendszerről sok cikket írtam 1938—39-es lon­doni tanulmányutam alkalmával, ezekben a londoni leve­lekben azonban csak időrendben volt megtalálható a rend­szer nagy anyaga, ahogy magam is fokozatosan jutot­tam közelebb ehhez a kérdéshez, — sok más tapasztalat­tal együtt.

Senkitől sem kívánható, hogy ebből a cikk­rengetegből válogassa ki a rendszerre vonatkozó anya­got. Szükség volt tehát egy összefoglaló leírásra, amely szilárd vázra épült logikai sorrendben megy végig a rendszer minden kérdésén.

Tisztázza az alapfogalmakat, sorra veszi mindazokat a követelményeket, amelyeket egy jó rendszerrel szemben támasztunk.

Az olvasó megtalálhatja a WM-rendszer alapjainak leírását, alakulá­sát a védelem, majd a támadás különböző helyzeteiben, a leggyakrabban előforduló, vagyis alaphelyzetek meg­oldását, végül pedig az egyes posztok szerepét a rend­szerben.

Röviden:

  • mi az a WM-rendszer?
  • hogyan műkö­dik?
  • mi az egyes játékosok szerepe?

megj: egy adott rendszer tárgyalásánál az a feldolgozásmód, ahogy a szerző értelmezte és feldolgozta a WM rendszert, az a gondolkodásmód a mai napig megállja a helyét. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy a védekezéssel, vagy a támadással kezdje –e az ember. Miután a WM rendszer kiinduló pontjában a védekezésre helyezi a hangsúlyt, a szerző – feltehetőleg – ezért kezdte innen a feldolgozást.

Mint már korábban írtam, a taktika = hadrend + hadi terv. Labdarúgásra lefordítva: taktika = játékrendszer + csapatjáték.

Vi. a csapatjáték tervezési kérdés.

Noha 1941-ben, amikor megjelent e könyv, teljesen normális dolog volt, hogy a csapatjátékot meg kell tervezni, azonban ez a magától értetődő dolog az edzőképzésben nem köszönt vissza. Mert se az 1961-től beinduló TF-s szakedző-képzés, se az 1997-ben beinduló UEFA edzőképzés órái között nincs ilyen tantárgy, hogy csapatjáték-tervezés.

Az a szurkoló, aki tisztába akar jönni a rendszer kérdésével, saját magának tesz ezzel szolgálatot. A sa­ját nézői élvezetét fokozza, ha minél jobban igyekszik megismerni a labdarúgás szerkezeti kérdéseit, sokkal világosabb lesz előtte az, ami a pályán történik.

Minél jobban ért az illető a játékhoz, annál több rejtett szép­ség tárul fel előtte egy-egy mérkőzésen. Gondoljunk csak a vívásra. Aki nem ért hozzá, annak csak zavaros csapkodás, hadonászás lesz két kardvívó összecsapása. Aki ért hozzá, az értékelni tud minden mozdulatot és élvezetet talál benne.

Egy labdarúgócsapat összmunkája, az egész csapat helyezkedése, mozgása, a játék közben való átcsoportosulása legalább olyan élvezetes látvány, mint valamelyik játékos egyéni mutatványa, amely a nagy tömeghez szól.

Az a szurkoló, aki a filléreiből el­tartja a labdarúgást, sokkal többet fog kapni a pén­zéért, ha közelebb kerül a játék rejtelmeihez.

Új finom­ságok tárulnak eléje, megérti és követni tudja a játék új szellemét, amelyhez oly hosszú idő múlva értünk el. Jobban és igazságosabban tudja megítélni az egyes játé­kosok teljesítményét, tehát jó és használható tanácso­kat tud bekiáltani kedvenc játékosainak a játék hevé­ben. A tudatlanságból bekiáltott rossz tanács csak árt a csapatnak, pedig a szurkolónak nem ez célja, segí­teni akar és nem ártani.

Még csak annyit, hogy e könyv teljes jövedelme az Edzői Testületének Tanulmányi Alapjáé.

megj: felhívnám az olvasó figyelmét, hogy az Edzői Testületnek hajdanában volt olyan alapja, ami az edzők tudással való ellátását volt hivatva szolgálni.

Sőt!

Jelen előszóból inkább az derül ki, hogy a könyv nem az edzőknek készült, hanem – döntően – a szurkolóknak. Már 1941-ben fontosnak tartották, hogy a labdarúgó iparág minden szereplője magasan képzett, a labdarúgás játékelméletében tájékozott legyen. Mert tudták, hogy az iparág erőssége a benne résztvevők szellemi potenciáljától függ.

Ennek érdekében a könyv előállítási számláját nem terheli más, mint a nyomás költségei. A szedés-anyagot és az ábrákat a Nemzeti Sport  bocsátotta az Edzők Testületének rendelkezésére.

Ezek után – jó megértést kívánok. Budapest, 1941 május.

Feleki László

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó                                                                                       Bevezetés

  1. FEJEZET:

A WM – RENDSZER LÉNYEGE

A rendszer fejlődése

Követelmények a rendszerrel   szemben

A WM – rendszer alapelgondolása

A rendszer „miért ?”-je

      2.FEJEZET:

A VÉDELEM                                                                       

A három előretolt csatár ellenszere

Több mint háromcsatáros támadások

A három hátvéd szerepe a támadásban

A védelem helyezkedése szabadrúgások, partdobások

stb. alkalmával

Kényszerű átcsoportosítások

Egy kis összefoglalás

    3. FEJEZET:

A  TÁMADÁS                                                                      

Kik a támadók?

Általános tanácsok a támadóknak

Támadások a középen

Támadások a  szélen

A hátrahúzott építő

Helycserés támadások

A  keresztlabda

Lyukrajátszás

Szabadrúgások

Szögletrúgás

11-es, partdobás

Kullancs és középcsatár

       4. FEJEZET:

AZ EGYÉNEK SZEREPE A RENDSZERBEN

A kapus

A kullancs-középfedezet

A   hátvéd

A szélsőfedezet

Az összekötő

A   szélsőcsatár

A   középcsatár

Végszó