Szerző: Bukovi-Csaknády

Megjelent: 1954

Pdf verzióban.

Ára: 2000 Ft

ELŐSZÓ

Pirossal a kiadványt feldolgozó megjegyzéseit láthatjuk.

Válogatott labdarúgó csapatunk ragyogó nemzetközi sikereire és kiváló eredményeinek sorozatára világszerte felfigyeltek a labdarúgás hívei.

Az öt világrész minden részében a magyar labdarúgás

• magas szín­vonaláról,
• egyéni sajátosságairól és
• kiváló technikai fejlettségéről beszélnek a labdarúgás szakemberei.

Számukra egészen újszerű a magyar labdarú­gást jellemző játékmodor. (Értsd: új a stílus) Igen sokat foglalkoznak vele és boncolgatják minden parányi részletét.

Válogatott labdarúgó csapatunknak az olimpiai játékokon aratott győzelmét a külföldiek nem tartották teljes értékűnek. Arra hivatkoztak, hogy azon nem vettek részt a világ legjobbjai. Ezzel igyekeztek kisebbí­teni labdarúgó csapatunk kiváló teljesítményét. Labdarúgóink azonban az olimpiai játékok után is legyőzték azoknak a nemzeteknek válogatott­jait, akik állítólag nem a legjobb csapataikkal vettek részt az olimpián.

Válogatott csapatunk saját otthonában kereste fel ellenfeleit és ide­genben, ellenük szurkoló nézősereg előtt, minden esetben

• lenyűgöző stílusban,
• meglepő taktikával és
• kiváló harci szellemmel aratott olyan győzelmeket, hogy valamennyi szakember egyöntetűen elismerte labdarúgó sportunk és játékosaink kiválóságát.

Svájc, Olaszország, Csehszlovákia, Ausztria (itt két ízben) Anglia és Egyiptom válogatott csapatainak le­győzése — saját otthonukban — hatalmas feltűnést keltett. A nemzetközi szakemberek nyilatkozatai szerint játékosaink olyan magas színvonalú felkészültségről tettek tanúságot, ami szinte megmagyarázhatatlan szá­mukra és kutatják azt, hogyan érték el labdarúgóink ezt a technikai és taktikai fejlettséget.

Mindenki, akit csak valamennyire is érdekel a labdarúgás fejlődésének kérdése, fel tudja becsülni az angol labdarúgó válogatott felett aratott kettős győzelem értékét, különösen ilyen újszerű játék alapján, amely megdöbbentette az angol szakembereket. Ők ugyanis meg voltak győ­ződve az angol labdarúgás és labdarúgók magasabbrendűségéről és na­gyobb tudásáról.

Ide kívánkozik Pillinger Mihály bölcselete a magyar-angol 6-3-ról:

„A magyarok stílusban gondolkodtak. A külföldi szakemberek nem a stílusban látták a magyar győzelem okát, hanem a játéktudásban”

A mi részünkre, akik a magyar labdarúgás fellendítéséért küzdünk, felbecsülhetetlen elismerést jelent, hogy a legkulturáltabb labdarúgó nemzetek szakemberei hozzánk akarnak jönni, hogy tanulmányozzák a magyar labdarúgást.

Az elkövetkezendő időkben minden magyar edzőre és szakvezetőre nagy feladat vár. Mindegy, hogy nagy vagy kis egyesületnél működik, élvonalbeli, vagy ifjúsági csapattal foglalkozik, minden tekintetben az egységes működést kell szem előtt tartania és a központi irányítás szelle­mében meg kell teremtenie az új módszereken alapuló magasabb fokú edzést és oktatást. Értsd: egységes legyen az iparági tudás.

Erre kötelez mindannyiunkat válogatott csapatunknak az utóbbi négy esztendőben elért sikersorozata.

A sikerek és a kiváló eredmények felkeltették országunk, népünk és vezetőink érdeklődését a labdarúgás iránt. Mindenben megkapjuk a szükséges támogatást, egyengetik azt az utat, amelyen a jövőben halad­nunk kell. Ezt a segítséget azzal kell meghálálnunk, hogy minden magyar edző és szakvezető olyan minőségi teljesítményt nyújtson, amely a magyar labdarúgás elsőségét a jövőben is biztosítja.

A labdarúgás híveinek számbeli növekedése, amely különösen a felnőttek, az idősebb korosztályúak tagjai körében öltött szokatlan arányokat, elsősorban a gyermekek és a serdülőkori ifjak szempontjából nagy jelentőségű. A labdarúgás nagyszerű szórakozást, sok örömet, élvezetet jelent azoknak a fiataloknak, akik tevékenyen űzik; testi képes­ségeiket és jellembeli tulajdonságaikat is nagymértékben fejleszti, tehát semmiképpen „nem jár rosszul” az, aki ezt a sportágat választja. Ezen­kívül megvan az a nagy előnye is, hogy igen jó játékosokká, sőt a megfelelő adottságok esetén válogatottakká is fejlődhetnek az ifjak, akik fiatal koruktól kezdve szeretik a labdát, sokat foglalkoznak vele és szorgalmasan részt vesznek az edzéseken, nagy akarással, következetes munkával törekedve a labdarúgó játék minden elemének elsajátítására.

Mindenképpen előnyösebb a helyzetük a mai labdarúgó ifjaknak, mint az előbbi évek ifjú játékosainak. Azok is nagyon szerették ezt a játé­kot, s rúgták a labdát a városok parkjaiban, a játszótereken, csendesebb utcákban, s a legendás hírű külvárosi „grundokon” (üres telkeken) éppúgy, mint a vidéki réteken és legelőkön. Ritkán akadt pénz gumi­labdára, ezért többnyire rongylabdát készítettek harisnyaszárból, s minden nap, olykor reggeltől estig, többnyire mezítláb kergették a kerek rongy­golyót, a parkőrök és csőszök tilalma ellenére. (megj: a megfelelő labdakontroll kialakítását elősegítette nem pattogó rongylabda ill. a mezítláb történő focizás)

A körülmények mostohaságát tetézte az a sok szülői intelem, amely különböző formában hangzott el, legtöbbször a szétfutballozott cipők miatt. Lelkesedésük viszont mindezek ellenére sem csökkent, s ilyen körülmények között nőtt, fejlő­dött a nemzetközi viszonylatban már akkor is jó hírű magyar válogatott csapat utánpótlása.

Annak idején úgyszólván szó sem esett az ifjúsági játékosok tervszerű neveléséről. A labdaimádó fiatalok tehát magukra hagyva, min­den szakszerű irányítás és támogatás nélkül játszadoztak, egymástól lestek el a különböző technikai megoldások végrehajtását, öntevékenyen edzettek, képezték magukat, s ha egy-egy szemfülesebb gyereknek sikerült besurrannia valamelyik nagycsapat mérkőzésére, hetekig mesélt a grund többi fiainak a nagyoktól ellesett mozdulatokról.

A grundok nagy része beépült, dolgozó népünk keze nyomán új gyá­rak, lakóházak, s nem utolsó sorban korszerű sporttelepek százai emelked­nek. De államunk értett ahhoz is, hogy a többi között sportunk fejlettségi színvonalát is nagymértékben emelje. Állami ügy lett a sport, s az állami gondoskodás minden eddiginél jobb lehetőségeket biztosított az ifjúság nagy tömegeinek sportbéli fejlődésére. Edzők oktatják az ifjúságot, a jövő válogatott játékosait. Az úttörő és ifjúsági csapatok százai, labdarúgó ifjak tízezrei játszanak hétről hétre „igazi” bajnoki mérkőzéseket!

Nem szabad azonban szemet hunyni a fennálló hibák és hiányosságok előtt, amelyek elsősorban az ifjú labdarúgók oktatásának anyagában és módszerében fedezhetők fel, s a nevelés fogyatékosságára és tervszerűtlenségére vezethetők vissza. Ilyen hiba többek között az, hogy a felnőtt korba érő játékosaink nagy része „egylábas” és többnyire „féloldalas”, azaz csak egyik lábával tudja rúgni és megfelelően kezelni a labdát; továbbá fordulni és cselezni is csak egyik oldalára, illetve egy irányba tud. Ide sorolhatjuk továbbá azt a hibát is, amely a fiatal játékosaink nagy részénél fennáll: felsőtestük izomzata aránytalanul gyengébben fej­lett, mint lábizmaik; ez is a harmonikus — sokoldalú — testfejlesztés elvének hiányos érvényesítésére mutat. Szorosan ide tartozik a fővárosi és vidéki labdarúgók technikai képzettsége között mutatkozó színvonalbeli különbség kérdése is: a fővárosi csapatok technikai tudás szem­pontjából általában fölötte állnak a vidékieknek. Azok viszont erélyes­ség, küzdőszellem és fizikai erő tekintetében múlják felül a budapesti játékosokat.

Nyilván az lenne a helyes, ha kölcsönös kiegyenlítődés valósulna meg az erények területén, de ezt is az ifjúságiak nevelésének módszerénél kellene elkezdeni. Mindenképpen jogos lenne az az igény, hogy a hibák megszűnjenek, hiszen ma már az utánpótlás nevelésének útján eljutottunk addig, hogy a bontakozó ifjú tehetségeket behoztuk a grundokról, s fel­szerelést, pályát és edzőket biztosítottunk a részükre.

Most már az oktatás anyagát és módját kellene új alapokra fektetni, hogy komoly minőségi javulás álljon be az ifjú labdarúgók tömegeinek fejlesztésében.

Válogatott játékosaink világszerte megcsodált szellemes cseleit, labda­kezelésük művészi megoldásait kell megismertetni és átadni a következő generáció ifjú képviselőinek.

A jelenlegi legkiválóbb játékosainkhoz hasonló utánpótlást csak úgy nevelhetünk, ha elemezzük válogatottaink játékának összetevőit, s közkinccsé tesszük művészetük alkotóelemeit, — amelyek a technikát mindig csillogtató magyar labdarúgás közel félévszázados hagyományaiban gyökereznek. Megj: Ezzel a problémával küzd a mai futballunk. Miszerint elődeink szellemi örökségét kellene modernizálni és feltámasztani!

Labdarúgásunk művészi értékeinek fennmaradását nem bízhatjuk a véletlenre és ezen a téren nem építhetünk esetlegességekre. A labdarúgás mai fejlettségi fokán igazán nem tekinthetnénk korszerűnek, ha — a régi grundokon uralkodó állapotokhoz hasonlóan, — az ifjak öntevékenységére bíznánk, hogy nézzék meg, lessék el és utánozzák le például a cselezés, labdaátvétel, vagy kapura lövésnek azt a módját, ahogy válogatottjaink végzik ezeket. Erre egyrészt nincs lehetősége mindenkinek, — gondolunk itt elsősorban a vidéki labdarúgók tízezreire — másrészt a fiatal játékosok nagy részének megfigyelőképessége és mozgásérzéke nem áll olyan fejlett­ségi fokon, hogy a játék közben egy-egy alkalommal megfigyelt mozgás­sort azonnal végre is tudja hajtani. Edzőinknek viszont aránylag; kis szá­zalékánál látunk elszigetelt próbálkozásokat az irányban, hogy az általuk megfigyelt mozzanatokra megfelelő módszerrel megtanítsák fiatal játékosaikat. Az ilyen természetű törekvések legnagyobb része is úgyszólván kizárólag a taktika területére korlátozódik.

A fennálló hibák megszüntetése térén az első lépést az jelentené, ha egységes tanítási tervet kapnának az ifjúsági játékosokkal foglalkozó edzők, amely évekre felosztva, legalább 3—4 éves időtartamra előírná a kötelező tananyagot. Ismertetné ez a tanterv a legcélravezetőbb tanítási eljárásokat is, így az iskolai oktatáshoz hasonlóan, egységes irányelvek szerint folyna a képzés. Megszűnne a kielégítőnek egyáltalában nem nevezhető állapot, — hogy „ahány ház, annyi szokás”- elv alapján történjék az ifjúsági labda­rúgók oktatása.

Az előírt keretek lehetőséget biztosítanának az edzők egyéni képességeinek és nevelői adottságainak érvényesítésére.

Könyvünk kizárólag ifjúsági vonatkozásokat ölel fel, nem érinti a gyermek és  úttörőkorú  labdarúgók nevelésének kérdését.

Munkánkat nem olyan igényekkel visszük a nyilvánosság elé, hogy úgy fogadják, mint amelyik egy csapásra megoldja az ifjúsági képzés összes problémáit. Körültekintően alkalmaztuk viszont a társtudományok idevágó anyagát: lélektani, ifjúságtanulmányi, pedagógiai, anatómiai és fiziológiai vonatkozások megvilágításában  tárgyaljuk  a  szakanyagot.

A könyv anyagának összeállításánál a következő szempontok vezettek bennünket:

Mivel az ifjúságiak oktatásának legfontosabb része a technikai képzés, mindenekelőtt azt a minimális technikai tananyagot igyekeztünk rendszerbe foglalva ismertetni, amelyre minden normális testi adottsággal rendelkező fiatal játékost meg lehet tanítani úgy, hogy minden — lábbal végezhető — technikai elemet mindkét lábbal megközelítőleg egyfor­mán jól végre tudjon hajtani.

A nagyobb tehetséggel rendelkező fiatal játékosok ennél jóval többet

— s az előbbieknél minőségileg jobb kivitelben — képesek elsajátítani, s játék közben eredményesen alkalmazni.

A technikai elemek begyakorlására alkalmas kis játékos-gyakorlatok ismertetésénél egyrészt a grundok — közel félévszázados hagyományt őrző — egyéni és csoportos gyakorlatait, másrészt legjobb edzőink által céltudatosan alkalmazott gyakorlatokat és játékokat rendszerezzük, végül olyan szórakoztató gyakorlatokat ismertetünk, amelyekkel az edzések változatossága s a fiatal játékosok sokoldalú testi és szellemi képességei­nek fejlesztése biztosítható.

A taktikai képzés gyakorlatait — amelyek szintén igen fontos részét jelentik az oktatásnak —, nem ismertetjük teljes részletességgel, részben a könyv megszabott, szűk terjedelme miatt, részben mert az eddig megjelent szakkönyvek és a napi sajtó is gyakran foglalkozik ilyen természetű anyaggal, s ez jól felhasználható az ifjúsági képzésben.

Könyvünk a labdarúgáshoz értő szakemberekhez és a játékosokhoz szól elsősorban, ezért a részletkérdések tárgyalásánál szándékosan nem tértünk ki közismert kérdések elemzésére, hanem a meglévő tájékozott­ságra és szaktudásra építünk.

Bízunk abban, hogy könyvünk hasznos segítőeszköz lesz edzőink számára, s előbbre viszi az ifjúsági játékosok tervszerű képzésének ügyét.                                                                A szerzők

TARTALOMJEGYZÉK 

Előszó

Ifjúsági labdarúgók edzéseinek tervezése                       

Technikai képzés                                                            

• Rúgások
  • A csűdrúgás
  • Rúgás belsővel
  • Rúgás ollózva
  • Rúgás külsővel
  • Rúgás csőrrel
  • Rúgás sarokkal
  • Rúgás térddel
• Cselezések
  • A cselezés tanítása
• Labdaátvételek
  • Labdaátvétel belsővel
  • Labdaátvétel csűddel
  • Labdaátvétel külsővel
  • Labdaátvétel sarokkal
• Labdalevételek
  • Labdalevétel csűddel
  • Labdalevétel belsővel
  • Labdalevétel combbal
  • Labdalevétel sarokkal
  • Labdalevétel mellel
  • Labdalevétel fejjel
  • A labdalevétel cselei
• Toppolások
  • Toppolás talppal
  • Toppolás belsővel
  • Toppolás külsővel
  • Toppolás lábszárral
  • Toppolás combbal .
  • A toppolásnál- alkalmazható cselek
• Fejelés
  • Fejelés álló helyzetben
  • Fejelés felugrással
  • A fejelés tanítása
  • Fejelés előrevetődéssel (csukafejes)
  • Elfejelés
• Partdobás
  • A partdobás tanítása
• Labdavezetés
  • A labdavezetés tanítása
  • Labdavezető cselek
    • Szemben álló ellenfél esetén
    • Mellette futó ellenfél esetén
  • Szerelés
    • A szerelés tanításának módszere
  • Védés   82
  • A labdaérzék fejlesztésének gyakorlatai

Játékok                                                                             

• A labdakezelés fejlesztésére alkalmas játékok
• Gyakorlatok a technikai elemek alkalmazására
• A gyors labdakezelés fejlesztésére alkalmas játékok
• „Szembekötősdi” játékok
• A periférikus látás fejlesztésére alkalmas játékok
• Az összjáték beidegzésére alkalmas játékok
• Technikai gyakorlatok és a kétkapus játék

jelentősége az edzésen

• Kétkapus játékok

Taktikai képzés                                                               

• A taktikai oktatás módszere
  • Az erőnlét fejlesztése
  • Az ügyesség fejlesztése
  • A gyorsaság fejlesztése
    • A futómozgás technikája
    • A futótechnika tanítása
    • A gyors rajtolás mozgástechnikája
  • Az erő fejlesztése
  • Az állóképesség fejlesztése
• Az ügyesség fejlesztésére alkalmas játékok

és versenyek

• A futógyorsaság fejlesztésére alkalmas játékok
  • Futó-váltó versenyek
  • Futóversenyek
  • Sorversenyek
• Az erő fejlesztésére, alkalmas játékok

Az edző munkája                                                             

• Az oktatás munkájának irányelvei

(pedagógiai irányelvek)

• Felkészülés a mérkőzésre
  • Tennivalók a mérkőzés előtt
  • Tennivalók a mérkőzés közben
  • Tennivalók a mérkőzés után

Függelék

• Személyi lap minta
• Magyarázat a személyi laphoz

Edzésvázlatok                                                                        

• Bemelegítő tornagyakorlatok

Bibliográfia